Kőváry Zoltán: Az egzisztenciális pszichológia története és irányzatai - Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába I.

Az egzisztenciális pszichológia a huszadik század súlyos történelmi és világnézeti válságok sújtotta európai kontinensén jött létre a pszichoanalízis, a fenomenológiai pszichiátria, az egzisztencialista filozófia és az irodalom egyfajta szintéziseként. A különféle iskolákra tagolódó irányzat - amely a második világháborút követően az angolszász világban is teret nyert - az emberi létezés sajátosságainak lélektani következményeit igyekezett megfogalmazni, és azt a gyógyító, önismereti munkában is széleskörűen alkalmazni. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve kibontakozó kulturális, politikai és tudományos változásokat követően ez a perspektíva átmenetileg háttérbe szorult, és a pszichológián belül olyan megközelítések váltak csaknem hegemónná, amelyek a természettudományok egzakt módszereire és egyfajta túlzóan optimista emberképre építve kínáltak gyors, könnyű és technikai jellegű megoldásokat a nyugati világ emberének dilemmáira és szenvedésére.