Navratil Szonja: A jogászi hivatásrendek története Magyarországon (1868/1869-1937)

Navratil Szonja: A jogászi hivatásrendek története Magyarországon (1868/1869-1937)

Valamennyi hivatás közül a jogászok számára nyílt leginkább lehetőség arra, hogy részt vegyenek a modern állam és a demokrácia kiépítésében és alakításában. Ez a kötet a nemzetközi professzió-kutatások eredményeire támaszkodva a hazai jogászság, az ügyvédek, a bírák és az ügyészek modernizációban vállalt szerepét mutatja be. Célom az volt, hogy a jogászi hivatásgyakorlók történetét – 1869 és 1937 között – megrajzoljam. A jogászi hivatásokat nem intézménytörténeti szempontból, nem a jogszabályok ismertetésén keresztül, hanem a modernizációhoz, a jogállamisághoz fűződő kapcsolatukon keresztül vizsgáltam meg.

A kutatás gerincét egyfelől a Magyar Országos Levéltárban megtalálható igazságügyi levéltári és bírósági források, másfelől a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlési jegyzőkönyveinek feldolgozása jelentette. A kutatás eredményei egyfelől megmutatták, hogy az ügyvédek, európai és amerikai társaikhoz hasonlóan, aktívan közreműködtek a modern állam kialakításában, a modernizáció és a jogállamiság elkötelezett hívei voltak. A bírói és ügyészi hivatások gyakorlói azonban az ügyvédekhez képest csak sokkal kisebb mértékben voltak képesek a jogállamiság és a modernizáció eszméjét képviselni. Másfelől rávilágítottak az ügyvédi professzionalizáció folyamatára, egészen a professzió megalakulásától a deprofesszionalizáció jelenségének megjelenéséig, valamint átfogó képet adtak a bírói függetlenség fogalmának változásairól, a bírák és ügyészek érdekvédelmi mozgalmáról.