Székely László: Az ember mint jogalany a Ptk. Második Könyvében

Székely László: Az ember mint jogalany a Ptk. Második Könyvében

Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy melyek is azok a minimális előfeltételek, amelyek biztosítják, hogy az ember autonóm szereplőként, vagyis jogalanyként megjelenhessen a magánjogi (tulajdoni, szerződési, szervezetalapítási, családjogi stb.) jogviszonyok körében. Mindenekelőtt szükséges hozzá az élő ember, az őt megillető önrendelkezési képesség, és végül az egyenjogúságot és mellérendeltségi pozíciót ténylegesen biztosító, jog által is védett autonómia, háborítatlan mozgástér.
Ha áttekintjük a Ptk. Második Könyvének e kötetben elemzett tárgyköreit, akkor világosan látható, hogy azok az ember jogalanyiságát megalapozó legelementárisabb értékek védelmére adnak garanciális szabályokat. Ilyen az emberi élet kezdete-vége mint a jogképesség rendezése; az ember saját személye és vagyona feletti önrendelkezési jogát megtestesítő cselekvőképesség fogalma; az erre kiterjedő – alapjogi szempontból legitim – korlátozások megszabása; s végül ide tartozik a háborítatlan magánszféra védelme, amely esélyt biztosít arra, hogy a magánjog alanyaként az ember ténylegesen is képes legyen élni az említett képességek nyújtotta szabad mozgástér lehetőségeivel.

A Második Könyv tehát az ember magánjogi jogalanyiságára vonatkozó szabályok „kemény mag”-ját tárja elénk, s ezek között a szabályok között számos olyat találhatunk, amelyek egyben a magánjog (és a jogállam) alapintézményeinek is tekinthetők. Fontosságukban tehát gyakran magán a Ptk.-n is túlmutatnak, hatályukban a magánjog határain is túlterjeszkednek.